A mondat, ami a legtöbbször hagyja el a szánkat tavaly ősz óta. Sokan azt hiszik már unjuk is ennek a csodás égi jelenségnek a látványát, azonban az izlandi fővárosban élve, ez azért hosszú idő után alakulhat ki..
Amikor 2023 január 14-én megérkeztem életemben először Izlandra, azon belül is délre, a Vík í Myrdal-tól tizenkét kilométerre fekvő kietlen majorban álló vendégházba, ahová dolgozni jöttem, az éjjeli órákban olyan elképesztő light show üdvözölt az égen, amihez hasonlót azóta sem láttam itt. Többféle színben pompázott egyszerre, intenzíven, miközben egyszerre volt varázslatosan gyönyörű és rohadt félelmetes. Közel jött a földhöz és recsegő, ropogó, sikító hangot hallatott. (a hangját még az itt élő emberek is csak ritkán hallják meg, nekem meg első este megadatott) Ez volt életem első és azóta is a legdurvább sarki fény élménye. Azóta persze láttam már többször kisebbeket, de amióta beköltöztünk a fővárosba egyre ritkábban van szerencsém elcsípni. Azon az ominózus első éjszakán nem győztem fotózni, mert másodpercenként más-más alakot és színeket öltött, olyan volt, mintha angyalok táncolnának az égen. Amikor másnap a munkaadóimmal reggeliztem, nagy meglepetésemre ők is ámulattal fogadták a képeimet, még arra is megkértek, hogy küldjem el azokat nekik, hogy feltehessék a vendégház weboldalára turista csalogatónak. Kérdeztem is, hogy nektek tősgyökeres izlandiként ez hogy lehet, hogy ilyen nagy szám? A válaszon ledöbbentem. A ház asszonya elmondta, gyerekkora óta nem látta az északi fényt, és valószínűleg mikor van is, már észre sem veszi. Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy amikor van, alszunk. Felelte. Nem értettem, hogy lehetséges az, hogy egész életükben sosem kémlelték kíváncsian az eget éjjelente, pont ott, azon a vidéken, ahol fényszennyezés hiányában a legszebben és leggyakrabban látható ez a különleges égi varázslat. Majd egy évnek kellett eltelni mire megértettem. Mivel én később reggel hétre jártam dolgozni egy reykjavíki multihoz, este tíz tizenegykor már jószerivel aludtam, mint egyébként az összes izlandi, így hamar rám is igaz lett a mondás, hogy nem látom, mivel alszom. Aztán eljöttem arról a munkahelyről, tovább maradhattam fenn és neki is álltam kémlelni az eget éjjelente. Azzal nem számoltam viszont, hogy Reykjavík családi övezetében – ahova mi is beköltöztünk a párommal – örökké harsognak éjjel is az utcai fények. Így amikor el is csíphettem egy kis sarki fényt, az szabad szemmel alig volt látható a narancssárgán tomboló éjjeli fényszennyezésben. Ráadásul meggyőződésünk, hogy Sund kerületben, ahol lakunk esősebb és felhősebb az időjárás, mint a város többi részén. Előfordult már, hogy szakadó esőben átkocsikáztam három utcával odébb, ahol száraz volt a beton és felhőtlen volt az ég. Izlandon az ilyesmi lehetséges. Sokat nevetünk azon is, hogy itt két Nap süt, egyik a szemedbe, a másik meg a hátad mögül sugárzik bele egyenesen a visszapillantóba, hogy elvakítson. Az óceán mellett autózva a fémes, mindenkori tükröződések pedig még erősebbek. Így a látási viszonyok sokszor, sok helyen nagyon rosszak. De nem adtam fel. Újra és újra kimegyek esténként az eget kémlelni. De eddig idén ősszel is csak bosszankodva dohogok, hogy: jó, akkor ne legyen sarki fény! Legyen akkor Magyarországon, bosszúból, hogy elköltöztem. Idén a magyarok egészen biztosan többet láttak sarki fényt, mint mi Izlandon!
Ez azért is bosszantó, mert a saját Reykjavíkban élő barátaink a város többi részéből rendre posztolgatják a jobbnál jobb sarkifényes képeket, tehát van az, csak mi lakunk rossz helyen. Na de azért pizsamában kis papucsban csak nem indulunk meg éjjel északi fényt vadászni egy másik kerületbe! Inkább alszunk mi is, mint az Izlandiak. A dübörög a sarkifény szezon előadásomban konkrétan megmutatom majd a térképen, hogy hol érdemes nagyon figyelni az eget. A jelentkezés már elindult, gyertek el, hogy amikor idelátogattok, nektek már ne kelljen annyit csalódni, mint ennek a magamfajta lúzer itt lakónak.
A részleteket az Események és előadások menüpontban találjátok!
Fotók: Sajátok. Arról a bizonyos első estéről. Kérlek ne használd fel őket sehol, csak nézegesd! Köszönöm!
A mondat, ami a legtöbbször hagyja el a szánkat tavaly ősz óta. Sokan azt hiszik már unjuk is ennek a csodás égi jelenségnek a látványát, azonban az izlandi fővárosban élve, ez azért hosszú idő után alakulhat ki..
Amikor 2023 január 14-én megérkeztem életemben először Izlandra, azon belül is délre, a Vík í Myrdal-tól tizenkét kilométerre fekvő kietlen majorban álló vendégházba, ahová dolgozni jöttem, az éjjeli órákban olyan elképesztő light show üdvözölt az égen, amihez hasonlót azóta sem láttam itt. Többféle színben pompázott egyszerre, intenzíven, miközben egyszerre volt varázslatosan gyönyörű és rohadt félelmetes. Közel jött a földhöz és recsegő, ropogó, sikító hangot hallatott. (a hangját még az itt élő emberek is csak ritkán hallják meg, nekem meg első este megadatott) Ez volt életem első és azóta is a legdurvább sarki fény élménye. Azóta persze láttam már többször kisebbeket, de amióta beköltöztünk a fővárosba egyre ritkábban van szerencsém elcsípni. Azon az ominózus első éjszakán nem győztem fotózni, mert másodpercenként más-más alakot és színeket öltött, olyan volt, mintha angyalok táncolnának az égen. Amikor másnap a munkaadóimmal reggeliztem, nagy meglepetésemre ők is ámulattal fogadták a képeimet, még arra is megkértek, hogy küldjem el azokat nekik, hogy feltehessék a vendégház weboldalára turista csalogatónak. Kérdeztem is, hogy nektek tősgyökeres izlandiként ez hogy lehet, hogy ilyen nagy szám? A válaszon ledöbbentem. A ház asszonya elmondta, gyerekkora óta nem látta az északi fényt, és valószínűleg mikor van is, már észre sem veszi. Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy amikor van, alszunk. Felelte. Nem értettem, hogy lehetséges az, hogy egész életükben sosem kémlelték kíváncsian az eget éjjelente, pont ott, azon a vidéken, ahol fényszennyezés hiányában a legszebben és leggyakrabban látható ez a különleges égi varázslat. Majd egy évnek kellett eltelni mire megértettem. Mivel én később reggel hétre jártam dolgozni egy reykjavíki multihoz, este tíz tizenegykor már jószerivel aludtam, mint egyébként az összes izlandi, így hamar rám is igaz lett a mondás, hogy nem látom, mivel alszom. Aztán eljöttem arról a munkahelyről, tovább maradhattam fenn és neki is álltam kémlelni az eget éjjelente. Azzal nem számoltam viszont, hogy Reykjavík családi övezetében – ahova mi is beköltöztünk a párommal – örökké harsognak éjjel is az utcai fények. Így amikor el is csíphettem egy kis sarki fényt, az szabad szemmel alig volt látható a narancssárgán tomboló éjjeli fényszennyezésben. Ráadásul meggyőződésünk, hogy Sund kerületben, ahol lakunk esősebb és felhősebb az időjárás, mint a város többi részén. Előfordult már, hogy szakadó esőben átkocsikáztam három utcával odébb, ahol száraz volt a beton és felhőtlen volt az ég. Izlandon az ilyesmi lehetséges. Sokat nevetünk azon is, hogy itt két Nap süt, egyik a szemedbe, a másik meg a hátad mögül sugárzik bele egyenesen a visszapillantóba, hogy elvakítson. Az óceán mellett autózva a fémes, mindenkori tükröződések pedig még erősebbek. Így a látási viszonyok sokszor, sok helyen nagyon rosszak. De nem adtam fel. Újra és újra kimegyek esténként az eget kémlelni. De eddig idén ősszel is csak bosszankodva dohogok, hogy: jó, akkor ne legyen sarki fény! Legyen akkor Magyarországon, bosszúból, hogy elköltöztem. Idén a magyarok egészen biztosan többet láttak sarki fényt, mint mi Izlandon!
Ez azért is bosszantó, mert a saját Reykjavíkban élő barátaink a város többi részéből rendre posztolgatják a jobbnál jobb sarkifényes képeket, tehát van az, csak mi lakunk rossz helyen. Na de azért pizsamában kis papucsban csak nem indulunk meg éjjel északi fényt vadászni egy másik kerületbe! Inkább alszunk mi is, mint az Izlandiak. A dübörög a sarkifény szezon előadásomban konkrétan megmutatom majd a térképen, hogy hol érdemes nagyon figyelni az eget. A jelentkezés már elindult, gyertek el, hogy amikor idelátogattok, nektek már ne kelljen annyit csalódni, mint ennek a magamfajta lúzer itt lakónak.
A részleteket az Események és előadások menüpontban találjátok!
Fotók: Sajátok. Arról a bizonyos első estéről. Kérlek ne használd fel őket sehol, csak nézegesd! Köszönöm!